Gondolatok...

2014.02.08. 13:57

   Nem írtam egy ideje.

Az ok, hogy nem tudtam elfogadni az emberek hülyeségeit. Egyszerűen nem tudtam írni, mert "leszívott" agyilag. Nem merek kimenni az utcára olykor, mert annyira zavar az a sok ostobaság, hogy az már fáj!

Nem vagyok összeesküvés párti, de ez már annyira nyilvánvaló, hogy nem is kell rajta mit keresni.

Még emlékszem nagyapámra. Igaz, hat éves voltam, mikor meghalt, de az emlékeimben még élénken él. Olykor hozzám szólt... nem abajgatott, mint sok idióta ember a kisgyerekeket (atyalapatyala-ütyülüpütyülü...), hanem odaszólt. Nem bántott, hanem intően, figyelmeztetően szólt. Figyelmeztetett.

Egy határozott, szikár kovács volt. Nem volt nagydarab, voltak hibái, de nekem nem volt ellenszenves. Az "odaszólás" hiányzik.

Azt gondolom, és egy ideje foglalkoztat a dolog, hogy az embereknek, miképp lehetne ezt előadni, tálalni. Megmagyarázni, hogy egymáshoz KELL változnunk, mert rohamosan ölnek minket, lassan kihalunk. Persze nem! De - sajna... - ez is egy alternatíva.

Szóval... hogy taníthatnám meg az embereknek, hogy legyenek türelmesebbek, lojálisabbak egymáshoz?

Ne az ÉN központ legyen a legfontosabb, mert így egyedül maradunk. És ilyenkor eszembe jut egy kérdés; - Mi az élet lényege? Hogy Méltósággal haljunk meg!

Mert amit magunkal viszünk a sírba, az eltűnik, de amit másoknak "Adunk", az megmarad!!!

Így maradt meg nekem nagyapám. És ha a gyermekeim eljutnak arra a szintre, átadom nekik az intelmeket.

Arra gondoltam, hogy előadásokat kellene tartani erről.

Oké... de mi lenne a címe? Hogy lehetne egy teremnyi embernek egyetemesen megértetni, hogy merre tovább? Nem vagyok pap, láma, tanító...!

Nehéz helyzet... (fejvakarás...)

Tanácsokat, lehetőségeket kérek.      

A bejegyzés trackback címe:

https://filippapa.blog.hu/api/trackback/id/tr256056645

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

bíbor 2014.02.09. 23:34:30

Az élet nagy kérdései! Szerintem nem meghalni, hanem élni kell méltósággal. Azt, hogy milyen bölcs volt a nagyapád, csak most látod. Akkor felnézhettél rá, meg elfogadtad olyannak, amilyen, az volt a természetes. Mert biztosan a szüleid is tisztelettel viszonyultak hozzá. Nagyot változott a világ, azóta közel 50 év telt el. Tanítani sokféleképpen lehet. Hiszen ezt Te tudod a legjobban! És igen, szükség van a példamutatásra, a szemkontaktusra, figyelemre, meg a mosolyra. Bizony, nem árt időnként emlékeztetni az embereket erre. Kívánom, hogy mielőbb módod legyen valakinek atyalapatyala-ütyülüpütyülü... -t játszani, és akkor jusson eszedbe, hogy korábban de furán is gondolkodtál erről!

Dzsabba 2014.02.10. 00:38:16

Tudod Bíbor, egyszer leülnék veled diskurálni, biztos nem két perc lenne! :) Hogy bölcs volt-e nagy fater...??? Nem tom. Hibái voltak, az biztos. A család többi tagjai biztos nem úgy látják a dolgokat, mint én. De... még Emlékszem rá!!! És ez nekem fontos. És, hogy legyen még egy porontyom, akinek prüntyüghetnék? Háááát... nem tudom. Talán már csak egy unoka. Lassan annak is itt az ideje! ;) :)

bíbor 2014.02.10. 19:26:38

Remélem nem sértés, de csakis unokára gondoltam - mi velük vagyunk ilyen atyala-patyalás viszonyban. Az emlékekről: számtalan ilyen képem van a saját rokonságomból, és a férjeméből is. Vagy a szomszédok, jó ismerősök köréből számtalan kedves, véleményformáló figura vett körül. Amolyan egyéniségek voltak, akikre nagy szeretettel gondolunk. Sok esetben a jellemző tartásuk, mondásuk, a reagálásuk, a tömör-cifra káromkodásuk sok mindent átadott a véleményükről, amiben jócskán benne volt a szeretet. Ha szóba kerülnek, mosolyt csal a képünkre az emlékük.

Dzsabba 2014.02.10. 22:58:56

Igen igen.... na ez az, amit hiányolok a mai "fiataloktól"! Nem veszem észre a meghatározó elemeket, akik tudva, vagy tudat alatt, de vezetik a társaságot, tartják a lelket, és oda vágnak, ha kell. Szerencsére, még az én társaságomban is vannak ilyen jellemek! :)
süti beállítások módosítása